2. Fejezet

The accommodation
Az út nagy részét végig alszom, a gyógyszerek miatt, amit az utazási rosszullétem miatt szoktam bevenni, így sokat nem látok az útból.  Legközelebb már csak Bécsben ébredek fel, mikor a buszsofőr szól, hogy a repülőtéren vagyunk.
Kissé kábán és kócosan szállok le a buszról, amikor is egy hatalmas embert pillantok meg.  Odajön hozzám és illedelmesen bemutatkozik.
- Szia! Mitchel vagyok. Az elkövetkezendő hetekben én leszek a testőröd és mindenhová kísérni foglak.
- Jó napot! – köszönök neki illedelmesen- Alexandra vagyok, az Eurovíziós Fesztivál magyar jelöltje. Örülök, hogy megismerhetem. Remélem nem lesz szükség arra, hogy Ön közbelépjen, de örülök, hogy valaki vigyázni fog rám. Köszönet érte.
- Nyugodtan tegezz! Az elkövetkezendő heteket úgyis együtt fogjuk tölteni és remélem, hogy nem leszünk rossz viszonyban.
- Rendben! Azt én is nagyon remélem!- mondom, majd a buszhoz sietek és elkezdem kipakolni a csomagjaimat. Mivel Mitchel látja, hogy nem boldogulok a nehéz csomagokkal, így odajön, hogy segítsen cipelni azokat.
A repülőnk szerencsére nem késik, így időben fel tudunk szállni. Mivel mindenféle utazási módtól rosszul vagyok, így a gyógyszertől ismét álomba merülök. Legközelebb már csak akkor ébredek fel, mikor Mitchel oldalba bököd, hogy nézzek ki az ablakon, mert megérkeztünk Írországba.
Mikor leszállunk a repülőről, egy hatalmas fehér limuzin vár minket a reptér előtt, ami egyenesen a szállodába visz minket.
 A sofőr egész Dublinon végig furikáz, így az ablakon keresztül meg tudom csodálni a várost. Ami, hát hogy is mondjam? Egyszerűen csodálatos és hatalmas.
Úgy fél órás kocsikázás után, megérkezünk a szállodához. Látom, hogy a többi versenyző már rég megérkezett, természetesen én vagyok az utolsó. Így gyorsan feliratkozom a megérkezettek listájára, amin végigfuttatom a szemem és csupa idegen nevet látok. Egyetlen énekest sem ismerek (ami nem meglepő, hiszen talán mindnyájan kezdők).
A rövid eligazítás után, mindenki elfoglalhatja a szállását.
Mire felmászom, a legfelső emeletre a csomagjaim már a szobámban vannak, mivel Mitch volt olyan rendes, hogy felvitte őket.
- Csak tudnám honnan volt előbb kulcsa, mint nekem?- gondolom, és közben eszembe jut, hogy ő a testőröm és jobb, ha inkább nem tudom.
Kipakolom a cuccaim és körbejárom a szobám, ami valljuk be nem semmi: van saját jakuzzim, hatalmas ágyam és egy kis nappalim, ahol a barátaimat tudom fogadni és kényelmesen tudunk beszélgetni, hiszen 5 kényelmes bőrfotel díszeleg.
- Na, ez kész is. –mondom, miután bepaszírozom mind a 15 pár cipőmet a szekrénybe.  Majd elrakom a bőröndöm és ledőlnék egy kicsit, ha éppen nem kopogtatnának.
- Megyek, nyitom.
- Jó estét Madame! Elnézést, hogy zavarom, de a vacsora tálalva a halba. Már mindenki lent van csak Önre várnak.
Ez teljesen jellemző rám. Amint megérkezek máris zűrzavart okozok. Teljesen kiment a fejemből, hogy az órám nem állítottam vissza 1 órával. Bár ez nem mentség, mert akkor 1 órával előbb lent kellett volna lennem…
Bátortalanul bemegyek a halba és elnézést kérek, majd az első utamba kerülő üres helyre leülök, hogy senkit ne zavarjak. A műsorszervező elmondja, hogy hogyan lesznek a próbák és a színpadbejárások. Ezt gondosan lejegyzetelem, nehogy még egyszer elkéssek valahonnan.
A vacsora után gyorsan felmegyek és le zuhanyzok, majd szó szerint úgy huppanok bele az ágyba a plüsskutyusom mellé. Felnyitom a laptopom és írok anyáéknak, hogy minden rendben velem, de nem maradok fenn, mert nagyon fáradt vagyok és holnap hosszú napom lesz.
Reggel, mikor kinyitom a szemem el sem hiszem, hogy tényleg itt vagyok azt hittem csak álmodom. De nem ez a valóság tényleg itt vagyok egy hatalmas luxus szállodába és álmaim megvalósítása felé haladok.
 A gyors reggelit beéneklés és bemelegítés követi majd egy próba.
11 órára lent kell lennem a színpadnál, így átöltözni és letusolni már nincs időm. Tehát felkapom a cuccom és már ott sem voltam.
Mikor meglátom a színpadot kicsit meglepődök.
- Wow! Ez hatalmas! – kiáltom el magam, és az összes szem rám szegeződik, én pedig lehajtom a fejem mintha mi se történt volna.
Mitch természetesen mindezt végignézte és jól kinevetett.
Felmegyek a helyemre és elindul a zene. Természetesen, ahogy általában lenni szokott megint bénázok. Az első pár lépésem után majdnem hasra esek a vezetékekben.
Mikor másodszorra kezdem el a dalt és mikor megfordulok, a nézőtéren 5 nagyon ismerős arcot látok meg. Nem, nem … 6 ismerős arcot látok. 5 fiút és 1 lányt, akik figyelik minden egyes lépésem …