2013. április 22., hétfő

4. Fejezet

A night with him
- Maradj itt éjszakára. Túl késő van, nem engedhetlek haza egyedül. – suttogja, mintha nem tudná, hogy minden fül az ő suttogását próbálja kiszűrni. – És mint tudod a rajongók miatt nem igazán ajánlatos busszal mennem. Szóval kérlek. – mondja egy kicsit hangosabban, mintha nem is törődne a többiekkel.
- Azaz igazság, hogy nem szeretnék zavarni. Vagytok ti itt elegen. – mondom bizonytalanul.
Majd Louis lép hozzám és legyint egyet.
- Ugyan már. Ahol 6 embernek van hely ott a 7. is elfér.
Niall elismerően bólogat.
- Hát jól van. Akkor köszönök mindent.
- De van egy aprócska probléma. – mondja Niall – Mivel minden szoba foglalt, és csak kettő szobába van francia ágy vagyis háromba, de ott Liam és Lucy alszik, így választanod kell köztem, Louis között vagy a kanapé között, ami nem túl kényelmes, ha alvásról van szó.
A ruhákkal nem is lenne gond, hiszen Lucy 3 bőrönddel érkezett erre a két hétre. De kicsit korainak éreztem bármelyik fiúval is aludnom. Mivel nem volt más választásom, így Niallt választottam.
- Ne haragudj Loui, de inkább Niallel aludnék, őt már kicsit közelebbről ismerem.
- Áhh, ugyan már. Semmi gond. Legközelebb már velem akarsz aludni. – mondja kissé gúnyosan.
Miután mindezt lebeszéltük mindenki elindul felfelé, hogy lefekvéshez készülődjön. Én Lucy fürdőszobáját veszem célomul, csak azzal nem számolok, hogy mikor kijövök a fürdőből (egy szál törölközőbe) Liam és Louis Lucy szobájába lesznek. Liam kedvesen próbálja becsukni a szemét, de Loui nem titkolja, hogy tetszik neki a látvány.
Gyorsan felkapom a ruhát, amit Lucy az ágyra készített és sprintelek is vissza a fürdőszobába.  Mikor bent jobban meg nézem a ruhadarabot kiderül, hogy ez egy igen csak sokat sejtető hálóing.
- Lucy! – kiáltok fel hangosan – Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
- Bocsesz, de csak ezt találtam nem hoztam többet.
Nem hozott többet mi? vonom fel a szemöldököm. Aztán magamra kapom a ruhának nem nevezhető anyagot és reménykedve, hogy a fiúk leléptek a színről átfutok Niall szobájába. Útközben majdnem hasra esek a szőnyegbe, de nem érdekel csak minél előbb a takaró alatt szeretnék lenni, hogy eltakarjam ezt a „hálóinget”.
Mikor odaérek Niall szobájába, gyorsan becsukom az ajtót és leülök, hogy Loui még véletlen se tudjon bejönni. Niall fürkésző tekintetét már csak később veszem észre.
Mikor feltűnik neki, hogy én is őt nézem egy aranyos Niall féle: Bocsánat, hogy bámullak, de tetszik a látvány. - mosollyal spékeli meg a pillanatot.
Miután hallom Loui ajtajának csukódását fellélegezve felpattanok és bemászom Niall mellé. Lekapcsoljuk a villanyt, de körülbelül fél óra forgolódás után, mikor Niall szeméből is kiverem az álmot, már nem tudta szó nélkül hagyni.
- Nem tudsz aludni? Kényelmetlen az ágy vagy kemény a párna? Szólj…
- Nem, nem minden tökéletes csak kattog az agyam és nem tudok aludni. – szakítom félbe, mikor már kezdett kikászálódni az ágyból.
A mondatom után – mintha csak erőt merített volna - átölel és megkérdezte, hogy így jobb-e, amire természetesen igen a válaszom.
Másnap reggel ő még javában alszik, így nem szeretném felébreszteni. Gyorsan magamra kapom a pólót és a szoknyát, amit Lucytől kaptam kölcsönbe és lemegyek reggeli után nézni. Mivel még mindenki aludt gondoltam meglepem őket finom frissen sült rántottával. Ám alig, hogy neki állok Lucy jelenik meg a konyhaajtóban.
- Hát te? Nem tudsz aludni? – kérdezem.
- Az a baj, hogy tudnék de Liam olyan hangosan horkol, hogy inkább lejöttem.
Erre csak egy nevetés a válaszom.
Mikor Lucy megpróbálja meggyújtani a tűzhelyet, jobbnak látom, ha kiveszem a kezéből a gyufát, a tegnapi esetre való tekintettel.
Mikor kész a rántotta nincs más dolgunk, mint elosztani. A fiúk sorba szállingóztak lefelé a jó illatra, kivéve Niallt és Liamet, így Lucyvel úgy döntünk, ágyba reggelit kapnak.
Próbálok nagyon halkan felmenni az emeletre, de ez nem tűnt túl egyszerű feladatnak a reggeli egyensúlyozása közben. Mire a szobába érek Niall már ébren van, de még az ágyban fekszik. Becsukom az ajtót és odaviszem az ágyhoz a reggeliét.
- Jó reggelt! – mondom kedvesen – Lucyvel csináltunk reggelit. Remélem, szereted a rántottát.
- Persze tökéletes, de letennéd egy kicsit az asztalra?
Kérdően nézek rá, de végül megteszem, amire kér.
Amikor közelebb megyek, hozzá megfogja a karomat, közelebb húz magához és az ölébe ültet. Majd a szemembe néz és…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése